A státuszvándorlás személyes oldaláról is írok nektek. Egyik óránk után megemlítettem a derék Raub tanár úrnak, hogy amikor nem rétegződéselmélettel és rational choice-al foglalkozom, akkor mosogatással keresem a kenyerem egy kínaiban. Raub tanár úr, messze a legprecízebb ember akit ismerek, a német mechanika a személyében csúcsra jutott, két napra rá írt egy levelet az érdemeimről a kollégáknak, majd rá három napra KÉT ajánlatot is kaptam. Szociológusok: íme egy illusztratív bizonyíték a gyenge kötések erejéről, tessék Granovettert olvasni, itt ő (is) egy félisten egyébként. Egyébként meg Raub tanár úr, mint már említettem apaként véd minket, íme a bizonyíték. Szóval a két munkából egyelőre az egyiket, mégpedig a Statistics Computer Practicum Student Assistent -t realizálom, amit kedves tanáromnak, Prof Weesie -nek köszönhetek. Teljes hozzáférést kaptam a kurzus online oldalához, még a rakoncátlan diákokat is parkolópályára tehetem, ha akarom. Szóval múlt hét szerda, egy óra, az egyik komp lab az egyetemen, egy szoba tele zsibongó holland srácokkal és lányokkal. Én és egy lengyel doktorandusz srác, Michel, várunk az ajtó előtt. Michel valami durva hálózatelmélettel foglalkozik, nagyon szimpi gyerek, a statisztikát műkedvelőként tanulta meg, azt most már tanítja is. Prof Weesie megjelenik, bejelnti, hogy a kurzus valódi tanára Wim Jansen tanár úr sportbaleset miatt nem tud jelen lenni, úgyhogy ő helyettesít, mi meg leszünk a "szépséges segítőtársak" (szerencsekerék és Viktor, ha valaki netalán elfelejtette volna a kereskedelmi televíziózás hőskorából). Weesie tanár úr penetráns humora ismét megnyilvánult én pedig égtem, mint a Reichstag, amikor bemutatott: "Ez itt Zoltán, aki magyar, nem tud hollandul és eddig egy kínai vendéglőben mosogatott." Mint valami illegális bevándorló. Nem is kaptam kérdéseket az első 15 percben, aztán viszont elég sokat, mert az SPSS bizony nehéz, és bizony nem sok emlékük maradt a diákoknak múlt félévről. Az alapstatisztika (és általában az angol nyelv) elég nyomorúságosan ment, a pontbecslésről jószerivel azt hitték, hogy valami golf-szakkifejezés. Mindenesetre holnap lesz a második óra, majd meglátjuk. Én imádok tanítani, és pláne, hogy 2 napot számolnak el nekem négy óra tanítási munkáért a felkészülési idő miatt. Szóval igazán szerencsés vagyok. A hollandok meg legalább egy kis angolt is gyakorolnak. A kurzus vége egy kicsit komikus lesz: a tesztek javításában is segítenem kell, a nyelv viszont választható: a nebulók írhatják hollandul és angolul is (meg aki akarja, az magyarul is, kíváncsi vagyok hányan jelentkeznek). Remélem nem kell holland vizsgákat javítanom, mert az rendkívül macerás lenne. Meglátjuk.

A mosogatást és desszertkészítsét megtartottam, mert kibírok heti egy-két alkalmat, ráadásul a tanítás csak 10 hétre szól, aztán meg nem tudom mi lesz. Persze ha kapok valami állandó melót, akkor agyő pure troost. Addig marad a stratégiázás és a folyamatos státuszvándorlás: kötényt le, katedrára fel!