elmentek. Egyedül maradtam. Patrick, a német lakótárs, akit sokáig valami rejtélyes okból Jacobnak hittem már az első héten mondogatta, hogy nem az igazi a program. Sokat kell olvasni, esszét írni, ő meg inkább gyakorlati ember. No, két hét, s huss, már itt sincs, visszament Münchenben, majd Salzburgan folytatja tanulmányait. Nagyon becsülöm, mert bátor: kipróbálta, nem jött be, de nem maradt itt két évet szenvedni.
Erhan más tészta, ő egyszerűen, s bevallottan lusta, és messze volt neki a lakásunk az egyetemtől. De ha mindez nem lett volna elég, ott van még az a probléma is, hogy ő az elmúlt éveit azzal töltötte, hogy folyamatosan menekült Törökországból, a törökök elől, akik elmondása szerint "mindent felzabálnak, elfogyasztanak", s erre tessék: a török-marokkói negyedbe csöppent, ahol egy lépést se tud tenni anélkül, hogy ne találkozna egy elszármazott honfitársával. És még az egyetemen is, a gyrosos bácsi is török. Ja, egyébként mindenkit üdvözöl a bácsi itt, Madjaristan-ban. Mert így hívják törökül szép hazánkat. Szóval Erhannak betelt a pohara. Megértem, mert ő az élő, tökéletes példája Murphy első számú törvényének, miszerint Ami elromolhat, az el is romlik. Nem sikerült feljelentkezni az óráira, lekéste a regisztrációt, nem kapta meg a bankszámlaszámát, és még sorolhatnám. Mindennek a tetejébe nincs internet, így -programozóként- kemény elvonási tünetekkel is küszködnie kellett. A világháló-pótlék egy strtégiai számítógépes játék volt, meg a tévé, de ez nem az igazi. Pláne akkor nem, ha ott áll a polcon egy vadonatúj, Bionic névre hallgató lövöldözős játék, amit csak online regisztrációval lehet beindítani.
És mindennek a tetejébe még a szülei is meglátogatták, ami megintcsak kellemetlenül érintette Erhant. Virginiában tanult, de az utóbbi egy évet Isztanbulban töltötte, de nem a szüleivel élt, ami nagyon ritka Törökországban. A barátnője pedig hozzáköltözött, ami még ritkább, s ami pedig aztán szinte soha nem fordul elő, hogy nem házasodtak össze két év párkapcsolat, egy év együttélés után. Erhan sportot űz abból, hogy az életének minden apró részletét teljesen ellentétesen éli, mint ahogy azt hazájában szokás. Szerencséjére a szülei igen gazdagok, a kistesó is Bostonban tanul éppen, így van miből extravagánsnak lenni. De nagyon megszerettem, mert ügyetlensége ellenére nagyon szeretetreméltó. Még azt is megbocsátottam neki, hogy komolyan vette azt a dokumentumfilmet, miszerint az amcsik maguknak döntötték le az ikertornyokat. Erhan elment egy Youth Hostelbe, ami a leggazdaságtalanabb döntés, de folytatja tanulmányait itt Utrechtben.
Szóval a két srác elment, fűtés még mindig nincs, pedig kijött a szerelő, s megrugdosta a gázkonvektort, de annak lelke már a mennyekben (gázművek október 2-án jön, addig tea, pokróc, pulóver) és ami öröm: mindketten rám hagyták a kajájukat, úgyhogy roskadozik a hűtő, csak győzzem megenni. De azért egyedül annyira nem jó.
