Mindig hatásos egy szép kézavarral kezdeni, megadja a tónust. Szóval, hősünk élete csendesen folydogál kettős medrében. Holdfényes estéken gondol egyet, és magára ölti a fekete köpenyt (és kötényt), és az egyetemi kutató szakos diákból egycsapásra villámkezű mosogatógép, illetve kukta lesz. A bőregérrel ellentétben hősünk tökéletesen névtelen, egy közepes méretű Utrechti vendéglő csütörtöki vendégei élvezhetik áldásos tevékenységét háromféle desszert formájában. Hősünk pedig sürög-forog a konyhában, egy kukkot nem ért a körülötte zajló kétnyelvű (kínai és holland) életvilágból, de kedves ügyetlensége és segítőkészsége folytán mindenki megszerette. A főnöknő még aggodalmaskodott is egy picit, hogy vajon jó lesz-e a kedves alkalmazott hátának a 4 és fél órás görnyedés a mosogató felett. Erre hősünk hazudott egy hatalmasat, differentia specifica : "kegyes hazugságok" , hogy dehogy is, a hátának teljesen indifferens, hogy mi történik ebben a négy és fél órában. Magában jegyzi meg, hogy pénztárcájának azonban korábban sem mindegy, hogy mivel telik az idő csütörtök és szombat esténként, így marad a zokszó nélküli. A mosogatás, illetve a Pure Troostok gyártása. Utóbbi a csokitorta fantázianeve, jelentése, "Az igazi kényelem". Igazi kényelemnek persze nem lehet nevezni, mikor hősünk kétrét görnyedve gömbölyíti a vaníliafagylaltot, illetve szeli a ragadós tortát, ámde a billenő ajtón és a bárpulton túl igazi az igazi kényelem, és ennek így is kell lennie.
A főnöknőt Komvojnak hívják, hong-kongi, barátja pedig Peter, aki meg holland. "Rugalmas" (magyarul kissé ügyetlen) üzletvezetési stílust követnek, folyik az összevissza szervezés, meg odaégnek a torták rendszeresen. A tortáért ketten felelnek: eddig mindig, mikor tortát készítettek becsúszott valami gikszer, odakozmál a dió, alacsony lesz a torta, belapul a teteje. Nem zavar senkit; a Pure Troost nem teljesen Pure. Easy does it.
Peter munkaerőként időszakosan üzemképes. Amikor úgy érzi, hogy most már eleget dolgozott, akkor, ahogy az angol mondaná, no matter what's going on, elvonul kitudjahova, illetve körbe-körbe járkál és építi a networkot a kínaiakkal. Akik közben, -micsoda képzavar következik- vért izzadnak az édes savanyú szószba, bele, hogy a rendelés meglegyen. Nem baj, mert amikor dolgozik, akkor legalább nagyon gyorsan teszi. Csakúgy mint hősünk, aki másfél perc alatt szolgáltatja a Tökéletes Kényelmet.
A kínaiakból, mint mondtam, soha sem fogy ki a Duracell, minden nap háromtól kitudja meddig robotol az egész család a konyhában. A legifjabb tag az erősen weszternizálódott Kasim, 23 év, festett haj, konditerem, márkás sportcipő. Itt született Utrechtben, angolul kiválóan tud, a kínait pedig saját bevallása szerint is csak töri. Vicces, amikor munka után benéznek hozzá tajwani, szingapúri és egyéb kínai haverjai, aztán az angol a közös nyelv, jobb híján. Szóval Kasim helyébe nem lennék, mert bár minden szeretetem drága szüleimé, de azért együtt dolgozni a hét hat napján, az mégis más. Múltkor kisebb családi viszályba torkollt, mikor Kasim apukája kicsit lassan szállította a tálat, mire Kasim kicsit összezavarta a rendeléseket, mire Kasim-mama kedvesen megkérdezte, hogy segíthet-e Kasimnak, mire Kasim kiborult, hogy már nagyfiú és hagyják békén. Ennyiben maradtak.
A kínaiakról és a tortákról ennyit mára.
