Nos, a mai napnak már a fele se volt tréfa. Ugyanis reggel 9-től délután 4-ig folyt az agymosás, melynek során legalább háromszor mondták el ugyanazokat a dolgokat: egyszer a dékán, egyszer a szakigazgató és egyszer újra a szakigazgató, egy másik találkozáskor. Mindez nem lenne probléma, az ember legalább megjegyzi a dolgokat, de nagyon fárasztó műfaj.
Úgy kezdődött a nap, hogy a nemzetközi masters diákokat összeterelték egy előadóteremben, ahol a szakigazgató, új dékán mondta el a beszédét. Rögtön az elején tesztelt bennünket: egy 15 számjegyből álló számsorból ki tud többet megjegyezni. Az egésznek különösebben nem volt értelme, mindenki tudja, hogy a rövid távú memória 6-8 független adatot tud tárolni, inkább arra akarta felhívni a figyelmet, hogy ne magoljunk, hanem a megértés lebegjen a szemünk előtt (Max Weber eddig örült volna, a későbbieknek már nem annyira: a szemeim előtt bontották ki a "beavatók" egy betonkemény empirikus, kutató szociológia koncepcióját, mely már nagyon távol áll a weber-i kulturtudománytól, de a blogolvasó nem-szociológusokat nem untatom tovább ilyenekkel). Ennek örömére elmondta, hogy az egyetemek rangsorában Utrecht az n-edik, hogy sokat kell majd tanulnunk és becsüljük meg magunkat. Ezután a rövid tájékoztató után másodéves diákok kísértek minket (az, hogy kiket, egy külön blogbejegyzés tárgya lehetne, mert az egyetem kari felépítését még nem sikerült teljesen megértenem) egy kisebb terembe, ahol kaptunk egy kis tűzpiros válltáskát, amolyan igaz starting kit, benne egy kis gyümölcsjoghurt (fő az egészség), meg reklámok tömege. Ami utána jött: sztenderd bemutatkozó kör, azaz mindenki a szomszédjával beszélgessen egy kicsit, majd mutassa be. Az én párom egy kulturális antropológus holland lány volt, de nem valószínű, hogy sokszor össze fogunk még futni, a nagy közömbösség. Viszont megismertem a programomról pár emberkét, s nyugodtan mondhatom: csupa jófej népek. Összesen 15-en vagyunk. Bővebben írok róluk majd később, de Louise-t mindenképpen meg kell említenem: egy pöttöm belga lány, tele életerővel és humorral, meg egy elképesztően vicces akcentussal. A lány brüsszeli, úgyhogy írtó nagy nyelvi kavar van a fejében: holland, német, francia. Az anyanyelvének a franciát tartja. A pénztárcáját meg otthon hagyta szegény, nagyon kétségbe volt esve, de kisegítettem. Ő is szeretne munkát találni, úgyhogy lehet, hogy együtt dolgozunk majd. Nem szép lány, de van benne valami, ami megfog. Na mindegy, a sztorit tovább göngyölítve: a könyvtárban tettünk egy bemutató kört, a guide-oló csajok nagy tavarban voltak, nagyjából tudták, hogy merre vannak a könyvek, de azt is csak papírból. Mindenesetre kedves gesztus, ráadásul az egyik lány végig szemezett velem, és gyönyörű szemei voltak, úgyhogy a könyvtár csak másodlagos prioritást élvezett abban a húsz percben.
(Itt jegyezném meg, hogy azért (is) jó, hogy magyarul írom a blogot, mert így senki nem olvassa az itteniek közül. Ha például német lennék, akkor több száz utrechti diák férhetne hozzá a gondolataimhoz. Brrrr)
Mindezek után az internetes rendszert mutatták be: képzeljétek el az ETR-t, csak még kb. 20 funkcióval. Levelezőprogram, minden kurzusnak külön honlap, egyetemi névjegyzék, könyvtárkatalógus (pl. EBSCO-hozzáférés a saját kódoddal), tárhely, s még sorolhatnám. Persze ez nem újdonság, ordas nagy közhely, de előrébb tartanak.
Ami ezután jött, arra szavakat is nehéz találni. Délután egytől délután 4-ig információ, információ hátán, kötelességek, keménykedés, minden amit csak el lehet képzelni. Először a szakról mondott pár szót a szakigazgató, majd a kar volt dékánja mondott egy kis beszédet. A professzornak lebilincselő humora van, de nagyon keményen kijelentette: nincs kurzusismétlés, nincs határidőmódosítás, nincs halasztás, csak munka-munka van. Ez egy kutató szak, itt adatok vannak, elméleteket tesztelünk empirikusan, nincs kecmec. A módszertani kurzusok 90 százaléka kvantitatív. (Azért titkon remélem, egy-két szó fog esni a nagy adatelemzés előtt-közben arról is, hogy honnan vannak ezek az adataink és mik is ezek valójában. Nem episztomológiai és hermeneutikai mélységekben, csak a becsület kedvééért).
Nagyon komolyan veszik itt a tanulást és a tudás átadását, de mindent elkövetnek annak érdekében, hogy sikerüljön: rendszeres szupervízió van, bármilyen kérdéssel lehet hozzájuk fordulni. "És ha túléljük az idei karácsonyt", akkor be is fogjuk fejezni a programot. Vagyis, karácsonykor válik el az ocsú a búzától. Addig ugyanis be kell fejezni 4 kurzust. S ez nem lesz fenékig tejfel.Nincs vizsgaidőszak, folyamatos munka van. Minden órára házi feladat van, minden órára 3-4 olvasmány, minden kurzuson prezentáció, s a végén zárthelyi. Ezekből, és az órai teljesítményből áll össze az osztályzat.
A volt dékán beszéde után ismét különvonultunk szakosok, s a karigazgató kiosztott harminc-valahány oldal handoutot,ami az első óra anyaga. Iszonyú profi az egész, már a bemutatkozáson írásvetítős előadás friss fóliákkal. A karigazgató felhívta a figyelmünket, hogy itt nincs "osztályzat-infláció", vagyis a 0-tól 10-es skálán örülhetünk, ha 8-ast kapunk. Ez valószínűleg komoly, mert név szerint tudta azt az egy embert, aki egyszer egy tantárgyból 10-est kapott. Mítoszgyártás folyik keményen, de miért is ne. Kiváló egyetem, amit keményen dolgozó emberek tesznek naggyá.
A karigazgató még egy külön táblázatot is adott nekünk, amelyen rajta volt, hogy a holand osztályzást hogyan lehet átszámítani más osztályzási rendszerekbe.
No, ekkor már nagyon fáradt voltam. Mindezekután welcome drink a Basket Barban, az egyetem főépületének földszintjén. Az egész Graduate School, 150 ember befért. A tanárok odajöttek hozzánk, kezet fogtak, bemutatkoztak. Tényleg családias volt az egész, főleg azután, hogy milyen agymosásban volt részünk azelőtt.
Hagendoorn prof., akinek bemutattak Pesten megismert, megkérdezte, hogy jó-e a szállásom. Örült, hogy itt vagyok. Én is örülök, de úgy néz ki, hogy itt rendkívül komolyan kell a dolgokat csinálni. Nagy teszt lesz.
Most éppen a könyvtárban ülök, s a szerdai órára keresem az olvasnivalókat. olyan 80 oldal kell + három házi feladat, mindegyik kétoldalas kisesszé.
Körülbelül értitek, miről van szó.
