Mert kedden megoldódott a melegvíz-kérdés, miután egy velem egymagas, jókedvű holland pasas bekapcsolta a villanyórát és ezzel elindult a bioler, de nem működik a központi fűtés, s moist már 6-7 fok van esténként. Melegítőben aludtam. A török srác még jobban ki volt akadva miatta. Erhan egyébként sem találja a helyét: még kedden beszélgettünk arról, hogy milyen volt számára Amerika, amit egy példával illusztrált. Abban a college-ban, ahova járt (asszem Colorado államban egy pár ezres kisvárosban, de az államban nem vagyok biztos) pár hónappal a távozása után egy, a Columbine-ihoz hasonló mészárlás történt: diákok öltek diákokat hobbiból, puskával. Nos, Erhan azt mondta, hogy annyira unalmas, egysíkú volt számára Amerika, hogy ő is könnyen puskát fogott volna, ha maradnia kellett volna. Egy kicsit megijedtem, mikor ezt mondta, de egyébként írtó kedves emberke, csak picit teszetosza. Ma kezdődtek el az órái, s ő ma tudta meg, hogy mik lesznek az órái. De humorral kezeli a lustaságát, s ez nagyon szimpatikus. Viszont fázunk. A német lakótársat két napja nem láttam, mert otthon bezárkózik a barátnőjével. Ki se mozdulnak jószerivel a lakásból, filmet néznek a laptopon. A barátnővel futottam össze reggel, ő viszont nem tud angolul, így nem tudtam meg, hogy "what's up".  

Tegnap volt az első esős bicajozásom. Helyi jellegű eső esett: nagyon sűrű, de nagyon apró cseppekben hullik, s nem érzed, ha eláll, mert olyan nagy a levegő páratartalma. 10 perccel hamarabb alatt értem be az egyetemre, mint tegnap. A könyvtárban Michiellel találkoztam.

A telefon és az internet nem rendelhető, mivel nincs még bankszámlám. Nem azért kell a bankszámla, mert csak átutalással vagy csoportos beszedéssel lehet fizetni, így nem tudom miért kell, csak ötleteim vannak. Aki tudja, hogy miért kérnek gyakorlatilag mindenhez bankszámlaszámot, az kommentben küldje el nekem. A legjobb tippem szerint félnek a fizetésképtelen ügyfelektől. 

Michiel megmutatta nekem a campust. Nos, Lágymányoshoz nem hasonlítanám, mert nem ugyanaz az univerzum. Pedig a terület hasonló nagyságú, az épületek jellegükben nem különböznek, de mégis sokkal tágasabbak, s a funkcionalitásuk is megfelelő. Hogy mást ne mondjak: az épületek össze vannak kötve egymással függőfolyosókkal, ahol rengeteg kényelmes ülőhely, kávéautomata, internetes spotok vannak. Külön játékszoba van egy külön kulturális-közösségi épületben (!). Az építkezésnél ügyeltek arra is, hogy a lehető legnagyobb teret természetes fény világítsa meg. Az egyetemen kismillió klub működik: saját logó, klubkártya, discount, buli, board, színes lufi. Van a szocosoknak is, majd jól belépek.

Ha a hazai értelmiség -egyébként teljesen jogosan- panaszkodik, hogy milyen drágák lettek a könyvek az elmúlt években, akkor a holland kollégák is nyugodt szívvel tehetnek ugyanígy: ma voltam ugyanis a könyvesboltban. Vettem egy csillogó-villogó könyvet (Microeconomics and behavoir, 450 oldal) 68 euróért, majd egy kevésbé csillogó, 300 oldalas Regression methods könyvet 71 Euróért, melyben természetesen nincsenek képek (csak képletek, a két fonémasor hasonló, de mégse). Akinek van kedve, számolja át, én nem mertem pontosan, mert megütne a guta. Természetesen ezek kötelező könyvek, s így is volt 10 % discount rajtuk. Szerencsére csak 4 könyvet kell venni: a másik kettő közül az egyikből kifogytak, a másikról pedig nem is hallottak. Rövid kutatás után kiderült, hogy a professzor rossz címet adott meg: Missing Data helyett Missing Values lett a könyv címe, a rendszer pedig nem találta. Még szerencse, hogy már van internet, s pillanatok alatt utána lehet járni bárminek. Igazából nem dühített ez az elírás, mert ez olyan professzoros dolog: kb. emlékszik a könyvre, tudja mi van benne, s nem a Mindent vagy semmit játékban vagyunk, ahol mindent pontosan kell tudni. Egy kis lazaság és egy kis regresszió együtt: ez Hollandia.