Aki ismer engem, az tudja, hogy imádom a házibulikat, különösen ha én rendezem az eseményt. Sok kedves barátom emlegeti és idézi vissza a Tartsay Vilmos utcai házibulikat, késő tinédzserkori duhajkodásaink szép emlékeit, és különösen a Zoli szülinapokat, melyek rendszeresen óriási tivornyába torkollottak. Nos, idén sem hagyhattam ki az eseményt, és ha már magyar srác ünnepel, akkor legyen a kaja is magyar. Csirkepörkölt nokedlivel, nemzetközi vendégeknek, a desszert pedig sült banán, amit már becsukott szemmel is el tudok készíteni. A csirkepörkölt receptjét még édesanyám diktálta le nekem Skype-on, némi aggodalommal a hangjában, hogy ragaszkodom-e a nokedlihez 12 személyre; inkább főzz ki tésztát fiam, mert beleszakadsz a szaggatásba. Nem hallgatván az anyai intelmekre természetesen a nokedliszaggatás mellett döntöttem, de erről majd később.
Szóval csirkepörköltös este, mindenki nagyon lelkes volt a csoportból. A bulit vasárnapra terveztem, pénteken azonban váratlanul új lakótárs érkezett: Xia Wen orvosi doktorandusz, Kínából. A bulit ettől még nem halasztottam el, de Wennek szüksége volt némi segítségre, például mások az elektromos csatlakozók itt, így a szombati napon, amit eredetileg cak bevásárlásra szántam, Went is kellett pátyolgatni. Wenről majd később írok. Szóval szombaton rohanás, délelőtt bevásároltam, csirke, hagyma, kóla és egyebek. Magyar tejföl persze nincs, csak Sour Cream van, ami megteszi végül is. De éppen nem volt készleten, a zsemlemorzsáról pedig mégcsak nem is hallottak. Breadcrumbs, mondoggatam az angol megfelelőt, erre kezembe nyomtak egy zsák kenyérmorzsát, amit a kenyérszeletelőből söpörtek fel. No thanks. Az óra ketyeg, Wennek keresnünk kellett átalakítót, amivel eurokompatibilissá tehető az elektromos beretva, de egész Utrecthben nem volt ilyen. Lebicikliztük a lábunkat, de végül is úgy döntöttünk, hogy feladjuk a keresést. Went délután elvittem egy másik kínai doktoranduszhoz megőrzésre, én pedig szélsebesen elindultam tejfölt és zsemlemorzsát keresni, ami még hiányzott az üdvösséghez. 5 üzletben jártam, az összes Albert Hein kifogyott belőle, a zsemlemorzsa meg nincs.
Végül is az Albert Hein XXL-ben, ami a Tescohoz hasonló monstrum, találtam tejfölre emlékeztető krémeket, de egyik sem Sour Cream volt. Két termék emlékeztetett legjobban a tejföl/sor creamre, és mivel nem tudtam elolvasni, hogy mi is van a műnyag poharakban, ezért mindkettőből vettem kisipari mennyiségben. Biztos ami biztos. Az egyik legalább savanyú volt, a másikról kiderült, hogy cukrozott tejbegríz, csak poharasan árulják. (3 nagy dobozt vettem, azt kajáltam a buli után két napig). A zsemlemorzsa továbbra is megoldatlan rejtély, sehogy sem fért a fejembe, hogy akkor hogyan paníroznak a holland kollégák. Hosszan körülírás és magyarázat után kiderült, hogy a hollandok úgy hívják, hogy "panir" és kis dobozban kapható. Persze nem zsemlemorzsa, de
A hozzávalók beszerzése megér pár mondtatot. Paprikát, hagymát mindenhol árulnak, a tejföl azonban hiánycikk, pontosabbann hazai formájában nem fellelhető. Egy tejfölre nagyon hasonlító krém, a Sour Cream viszont beszerezhető az Albert Heinben, de a bevásárlós szombati napon egyetlen Albert Heinben sem volt belőle.
