HTML

Utrechti napló

Friss topikok

  • tuttoi: Zoli! Miért nem folytatod a bloggodat? Nagy örömmel olvastam. Az e-mail cimemet tudod, h akarod be... (2008.05.14. 01:17) Szeneslapát és csokitorta
  • wanna: Végre hozzájutottam, hogy megint a naplódat olvassam,s a sok szomorúság meg bosszankodás meg honi ... (2007.12.19. 23:14) Születésnapomra : tanár úr, mosogasson
  • attila: Uram ez magyaran szolva odabasz nagyon tetszik lehet hogy en is igy kezdtem volna a palyafutasom... (2007.12.13. 22:43) Hollandá válok: lépésről lépésre
  • Zsombor: Zoli, nem tervezed frissíteni a blogot? :) (2007.11.17. 18:15) Búcsú Nicole-tól
  • Marci: Szia Zoli! Látom jó kalandos életed van odainn! És emellett még napló is, minden elismerésem:) az... (2007.10.24. 23:20) Tanulás és órák

Linkblog

Vasárnap délután

2007.09.10. 18:49 Fenrir

Most nem a Zorán slágerről írok nektek, hanem az eddigi legszebb élményemről Utrechtben, mégpedig egy magányos sétáról egy vasárnap délután Utrecht belvárosában. A szombati buli után kicsit másnaposan ébredtem, de egy alapos reggeli, rendrakás után elindultam internetkávézót keresni. Nem egyszerű dolog nyitva tartó üzletet találni a városban, az első internetkávézóban, két utcányira a lakóhelyemtől nem volt szabad hely, így bementem a belvárosba. Erhan délelőtt járt benn, nagyszerű programokról mesélt, s valóban: a város kivirágzott. Sütött a nap, zsongott a város. Az utcákat zenészek, színészek, művészek töltötték meg, a csatorna partján kinyitottak a galériák, a festők kiültek festegetni, a zeneiskolások kiültek zenélni a partra, motorcsónakok, kenuk és kishajók jártak fel-alá a csatornán. Az egyik utcasarkon kortárs pantomimba botlottam, egy kapualjban pedig egy gitárművész zenélt, szép számú közönségnek. A Dómtéren rapegyüttes zenélt, öregektől és egészen kis gyerekek együtt hallgatták. A part mentén kézműveseknél lehetett kipróbálni a szobrászatot vagy az üvegfestést. Lószerszám zörgését és gyereknevetést hallottam időnként, amint a közelembe ért a körbe-körbe járó parádés kocsi.

Az egész város az utcán volt, mégsem volt ricsaj, nem volt bűz. Jólöltözött, boldog és nyugodt emberek álltak sorban a mozinál, nyalták a fagyijukat a híd korlátjának támaszkodva, hörpölték sörüket a teraszos presszók asztalainál. Élettel teli és mégis megnyugtató látványt nyújtott a város. A tánciskolák nyílt napot tartottak, Salsa-zene szűrődött ki az utcákra. Az egyik kishajón fiatalok énekeltek Beatles-slágereket, minden utas egy fejhallgatót viselt, így a nézők nem hallhatták a zenét, csak az éneket, együtt nevettek a hajón táncoló és dalolászó emberekkel. Több, mint három órát járkáltam fel- és alá, olyan mély nyugalommal a lelkemben, melyben még soha nem volt részem talán. Hiába voltam egyedül, úgy éreztem, együtt rezdülök a várossal, azokkal az emberekkel, akiknek a szavát sem értem. 

Utrechtben nekem csak jelenem van, történetem pedig az első lapjainál tart: mégis a sajátomnak érzem ezt a várost.

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lippenyiutrecht.blog.hu/api/trackback/id/tr60162028

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Apád · http://www.nkth.gov.hu 2007.09.11. 16:06:46

Zolikám!
Borzasztóan élvezem az irodalmár vénádat, de most nem erről akarok írni.
Küldj egy e-mail légyszíves, ha már van helyi telefonod, bankkártyád. Az is érdekelne, hogy tudod-e használni a lippenyi.hu mailboxodat, vagy inkább máshová írjak személyes dolgokat. Én most elutazom, és nem lesz nálam a lap-topom, de a kommunikátor igen, és azon tudom tartani a kapcsolatot veled.
Papa

Miki 2007.09.11. 17:06:41

Én is olvasom ám a naplód, és nagyon élvezem. Egyébként kezdelek irigyelni, jó lehet kinnt a hangulat. még valami: becsajozni ám:)
süti beállítások módosítása