Továbbra sincs fűtés, de most nem ez zavar a legjobban: a fürdőszoba (ha lehet így nevezni azt a barna odút, ami erre a célra lett kijelölve) padlóján lévő lyuk (funkciója: lefolyó) bedugult. Mivel semmilyen eszközöm nem állt rendelkezésre, ezért egy edénysurolókefével, egy étkezési villával és egy kis helyi domestossal felszerelkezve nekiugrottam, és láss csodát: sikerült! Kidugult a dolog, hétfőn pedig veszek valamilyen duguláselhárító csodaszert, mert a rossz átok vissza fog térni, az biztos. Kiváncsi vagyok milyen meglepetést tartogat még számomra a lakás...

Szombaton délelőtt az egyetemen dolgoztunk egy beadandón a Haneke nevű holland lánnyal, aki az északi Fríz-szigetekről származik, s aki nagyon édes akcentussal beszéli az angolt. Mikor megérkeztem délelőtt 10-re a könyvtár elé, éppen kérdőíveztek a Sparnál, úgyhogy Haneke segítségével sikerült kitöltenem életem első holland kérdőívét, a hogy- tetszik-ez-a-szupermarket-kérdéskörben. Nem volt nagy deal, viszont egy egész doboz Merci desszertcsoki ütötte a markunk, fejenként! Persze közbejött a szakmai ártalom: a kérdések feléről megállapítottuk, hogy hülyeség, rosszul mérik amit akarnak mérni, stb. Ezek a szociológusok... Nem baj, miközben Wippler Robert Michels oligarchia-elméletén alapuló modelljét Coleman-flottává transzformáltuk (és nem viccelek: tessék megnézni Coleman Foundations of Social Theory-jának első fejezetét, hogy hogyan kell kinéznie egy középszintű elméletnek. De erről, és más szakmai kérdésekről egy külön bejegyzésben fogok beszélni), szóval miközben transzformálgattunk, jól esett a csokika.

Szombat délután volt az első és másodéveseket összeboronáló buli, ami nagyon jól sikerült. Hatkor beültünk egy belvárosi olasz étterembe pizzázni, ott egy igazi egzotikus, kevert szépség (fele: Fiji-szigetek, negyed: holland, negyed: német) mellé sikerült leülni. A lány másodéves már, de nem az itteni szociológia a kedvence, ő a harmadik világgal akar foglalkozni. (Én pedig veled szeretnék foglalkozni -gondolta magában a Főhős; de nem részletezném a kérdéskör ezen oldalát, mert már így is túl sok a bújtatott erotika ebben a blogban, lassan rákerülhetne a ponyvára). Kaja után bowling, ahol természetesen mindenki béna volt, kivéve Nicole-t, akivel valószínűleg együtt fogok ebédelni valamelyik nap a héten, és aki a legkevésbé szép, de egyben a legokosabb lány akivel eddig itt találkoztam. A természet kegyetlen. Szóval Nicole állandóan tarolt, miközben a bowling-terem átalakult diszkóvá: színes füstöt fújtak a levegőbe a bowlingpálya fölé, az eredményjelző tábla melletti tévéképernyőkön pedig Best of the '80's klippválogatás ment. Tiszta USA. Egy órát bowlingoztunk, majd a szomszédos Stairway to heaven nevű helyre ültünk be: igazi rockkocsma, a falon dedikált gitárok (Metallica, Guns 'n Roses), lemezek, bőrjakók.

Olyan egyetemista fíling volt: tanárokról, egyetemről beszélgettünk. Kezdek integrálódni.